Megemlékezés a szabadkai zsidók deportálásának 80. évfordulójáról

A holokauszt áldozatainak emlékére az egykori gettó közelében, a Zsidó áldozatok terén, valamint a zsinagóga udvarában emelt emlékművek megkoszorúzásával, és a zsinagógában tartott kommemorációval emlékeztünk meg a szabadkai zsidók deportálásának 80. évfordulójáról, amikor több ezer izraelita vallású polgártársunkat hurcolták el előbb tranzittáborokba, majd az auschwitzi és más koncentrációs táborokba. Az emlékműveket Szabadka város és Stevan Bakić polgármester nevében Srđan Samardžić, a városi tanács tagja, Szabadka Városi Képviselő-testületének nevében pedig a testület elnöke, dr. Pásztor Bálint koszorúzták meg.

Srđan Samardžić a szabadkai zsinagógában a jelenlévőkhöz szólva emlékeztetett arra, hogy a legszörnyűbb antiszemita bűncselekmény a holokauszt – a zsidók elleni népirtás, amit a második világháború alatt a német nácik és a velük együttműködő és hasonlóan gondolkodó kollaboránsok azzal a céllal hajtottak végre, hogy az összes zsidót megsemmisítsék, s így több mint hatmillió ártatlan embert öltek meg a legbrutálisabb módon – csak azért, mert zsidók voltak.

„A volt Jugoszláviában élő zsidók sem menekültek meg ezektől a gaztettektől. A népirtás közvetlenül a Jugoszláv Királyság összeomlása és Szerbia német megszállása után megkezdődött, amikor 1941 áprilisában az ország a megszállók igazgatása alá került. A Német Birodalom faji törvényeit, amelyek a „zsidókérdés végső megoldását” célozták, Szerbiában megerősítette a megszállóknak a régi és önérzetes ellenséggel szembeni bosszúálló ellenállását” – mondta Samardžić.

Elmondta, hogy a háború előtti Jugoszláviában élt 75.000 zsidóból mintegy 15.000 élte túl a háborút, és a becslések szerint közel 15.000 zsidót öltek meg Szerbiában, ebből több mint kilencezret Belgrádban.

„A szabadkai zsidó közösség is hatalmas áldozatokat hozott 1944. június 16-án mintegy négyezer szabadkai zsidót deportáltak a bácsalmási gyűjtőtáborba, majd Auschwitzba – a valaha volt legnagyobb gyilkológépbe –, valamint más koncentrációs táborokba és halálgyárakba Európa-szerte” – mondta Samardzic.

Hangsúlyozta: rajtunk és a jövő nemzedékein múlik, hogy megemlékezzünk, megőrizzük az áldozatok emlékét, és főt hajtsunk mindazok előtt, akik azért szenvedtek, mert más nemzethez tartoztak és más volt a vallásuk, mert megbecsülték magukat és tisztelték hagyományaikat, és harcba szálltak, hogy megvédjék nemzeti büszkeségüket és létezéshez való jogukat.

„Szabadka Város Önkormányzata továbbra is megbízható partnere lesz a zsidó hitközségnek azon törekvésében, hogy megmentse a feledés homályától azt a tényt, hogy városunkban élt, és él ma is él és alkot egy olyan zsidó közösség, amely bár számbelileg kicsi, de kitörölhetetlen nyomot hagyott Szabadka építésében, fejlődésében és korszerűsítésében, a legkülönbözőbb területeken” – mondta Srđan Samardžić.

Dr. Pásztor Bálint, Szabadka Város Képviselő-testületének elnöke és a Szabadkai Zsinagóga Alapítvány igazgatóbizottságának elnöke elmondta: „Az életfelfogások, a világszemléletek különböznek. Eltérnek az álláspontok, a politikai programok is. De soha egyetlen pillanatra sem téveszthetjük szem elől, hogy egy valamiben mindig és minden körülmények között egyformán kell gondolkodnunk: az pedig az, hogy egy nézet sem okozhatja senki, egyetlen ember, egyetlen közösség vagy nép vesztét”.

“Eltelt egy év, és mi ismét itt vagyunk, hogy együtt emlékezzünk elhurcolt, meggyilkolt zsidó polgártársainkra. Lerójuk kegyeletünket és azt kérdezzük, ember emberrel hogy tehette? Megfogadjuk, nem halványulhat a 80 éve történt borzalom emléke! Ki kell mondanunk azt is, és tennünk kell azért, hogy a hátrányos megkülönböztetés, a gyűlöletkeltés senki eszközévé ne válhasson! Egyéni, közösségi, különösen pedig politikai felelősségünk, hogy ne csak elutasítsuk ezeket a jelenségeket, de szálljunk is szembe velük, mert könnyen elszabadulnak, és nem maradnak következmények nélkül. Azok pedig visszafordíthatatlanok” – hangsúlyozta dr. Pásztor Bálint.

Szabadka város 30 évvel ezelőtt emlékművet állított az egykori gettónál és itt, a zsinagóga udvarában. A kirekesztett, megalázott, üldözött, mindenétől megfosztott, haláltáborokba hurcolt szabadkai zsidók emlékére. Ez egy nemzeti, vallási, kulturális sokszínűségéről ismert közösség részéről a legtermészetesebb. Az emlékmű kézzel fogható, szemmel látható jele és helye az emlékezésnek. Mi, szabadkaiak azonban tudjuk, ez önmagában nem elég“ – mondta dr. Pásztor Bálint.

Hozzátette, mi szabadkaiak ismerjük az egykor hatezres lélekszámú zsidóság szerepét városunk életében, gazdasági, társadalmi, kulturális felemelkedésében. Tudjuk, hol és hogy éltek, mit hoztak létre, milyen értékeket teremtettek.

„Mi beszélünk róluk, és tisztelettel számon tartjuk mindazt, amivel hozzájárultak Szabadka fejlődéséhez. De még ez sem elég. Mi őrizzük és védjük szellemi és épített örökségüket“ – húzta alá dr. Pásztor Bálint.

Kihangsúlyozta: a holokauszt borzalmai jóvátehetetlenek, de kötelességünk mindent megtenni, hogy semmi hasonlónak még csak a csírája se jelenjen meg. A méltó emlékezés pedig egyik eszköze lehet ennek.

A megemlékezésen felszólaltak Szabados Róbert, a Szabadkai Zsidó Hitközség elnöke,a Svetozar Marković gimnázium igazgatója, Dušan Pavlović történész és Agyánszki Máté, a csantavéri Hunyadi János Általános Iskola történelemtanára is.

A zsinagóga udvarán a zsidó áldozatok emlékművét megkoszorúzták Bojan Šoralovaz, az Észak-bácskai Közigazgatási Körzet vezetője, továbbá Magyarország belgrádi nagykövetsége, a konzuli képviseletek, a zsidó hitközségek, a nemzeti tanácsok, és több szervezet és egyesület képviselői is.

Az egykori gettó helyén, a Zsidó áldozatok terén álló emlékműnél a szabadkai önkormányzat nevében Marko Marić polgármesteri tanácsos helyezte el az emlékezés virágait.